Valkűrök a harmadikon – kiállítás


Megnyitó: 2015. november 21. szombat, 19 óra
Megnyitja: Molnár Szabolcs, zenetörténész

Kiállítászáró: 2016. február 25. csütörtök 18 óra
Cím: Fischer Iván Lakásszínháza – 1062. Budapest, Andrássy út 27. 3. em 5.

A kiállítás alapját három nagyméretű grafika képezi, melyek Térey János Nibelung lakópark című tetralógiájából készült NIBELUNGbeszéd című darabjának díszletei voltak és amit idén májusban a Színművészeti Egyetem harmadéves színész hallgatói adtak elő Rába Roland vezetésével a FILC-ben. A kiállítás további alkotásai a germán mondakör és a Wagner opera szereplőinek kortárs relevanciájával foglalkoznak.

A kiállítás november 21-én 19 órától 21 óráig tekinthető meg.

 

event cover photo

A megnyitón elhangzott szöveg:

“Mint akit körberajzoltak (…) Átérezzük tűnő életét (…)
Cikázva lobban sok-sok ferde kép (…)
Mint akit körberajzoltak (…) mese lett (…)
Mint akit körberajzoltak (…)
A halál távolba mennydörög, egy percre megfogom, ami örök, lepkéket, álmot, rémest, édeset.

A helyszínelők elvonultak, a szemtanúk elköltöztek, ma már senki sem emlékszik arra, hogy egykoron kit rajzoltak itt körül. A krétavonalak elmosódtak.

De valami azért megmaradt a vonalakból, éppen annyi, hogy ne gondoljon senki ugróiskolára. Ahhoz túlságosan is gömbölydedek voltak ezek a vonalak. Teltek az évek, az évszázadok, és sokan már abban sem voltak biztosak, hogy a vonalak egykor az élet utolsó mozdulatát rögzítették. Az emberek különös történeteket kezdtek mesélni arról, hogy valaki túlélte saját halálát. És ezek a történetek egyre részletesebbek lettek. Az emberek a halványodó vonalakat évről-évre megvastagították, a játékos fantáziájú költők az üres felületeket kitöltötték.

És aki eddig feküdt, most felült.
De még mindig olyan volt, mint akit körberajzoltak. (…) Mese lett (…)

Aztán a meséből mítosz lett, a mítoszból dráma, a drámából zene, a zenéből próza, a prózából lakótelepi apokalipszis. Itt tartunk most.
Igazából senki sem érti, hogy miért szállt a gömbölyded alak tarkójára egy holló, és hová indul combjáról egy másik.

Szomorú alak. Térdre rogyva várja végzetét. Nagy kópé volt az, aki istennek nevezte és istenné rajzolta át. Vajon ki érzi át tűnő életét? (…)
Talán a lovasok? Ezek a furcsa lények? Rokonok ők? A gömbölydedek?
Egy régi mese szerint ők harcos asszonykezdemények, akik mély álomból ébredve válnak igazi asszonnyá. Mondják, hogy egykoron egy férfi ráakadt egy ilyen szunnyadó asszonykezdeményre, de először az asszonykezdemény lovát pillantotta meg, utána a fegyvereit, aztán az ezüstösen csillogó páncélját. Mi dolga lehet neki, a férfinek ezzel a lénnyel? Vagy lánnyal??? Csak akkor kezdett pislákolni valami értelem- vagy érzelemféleség benne, amikor a páncél alól kibomlott a lény keble. A gömbölyded.

Az asszonykezdemények arcán nincs nyoma az átérzésnek, s keblükön sem pihenhet sokáig a szem, mely szívesebben réved a lovak igéző tekintetébe…

De maradjunk a hollóknál, a halálra vágyó férfiember legjobb barátjánál! Igen, ő az, a holló, ki bizton a halál kapujáig kísér, s bennünk kulináris örömökre lel. Lakmározik a cimbora, s talán mondanánk is neki, hogy jó étvágyat! Ez az én testem.
Ott ül a halálra vágyó férfiember az égi trónon, szót se szól, széttört dárdáját fogja csupán. Hírhozóit, a hollókat útjukra küldi, hátha jó hírrel térnek vissza.
A hollók visszatértek, de jó hírt nem hoztak. A férfiember nem mosolyodik el.

Mint akit körberajzoltak (…)

Tillmann Adél Hanna „Valkűrök a harmadikon” című kiállítását megnyitom.”

 

Molnár Szabolcs, zenetörténész

/Elhangzott: 2015. november 21-én, Fischer Iván Lakászínházában/

 

_MG_0533 _MG_0554 _MG_0563 _MG_0570 _MG_0625 _MG_0701 _MG_0622



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.